Milyen színű csalit lát meg egyáltalán a hal, amire horgászol?

A vörös fény 1.2 m és 11 m között esik a felszíni erősségének 1%-ára, és ez teljesen a víztől függ: 11 m a legtisztább óceánban, 1.2 m árvízi vízben. De az abszolút távolság a válasz kevésbé hasznos fele. Az számít, melyik szín marad meg a legjobban, és ez megfordul: a legmélyebbre hatoló hullámhossz tiszta óceánban nagyjából 470 nm — kékeszöld —, tanninnal színezett tóban viszont nagyjából 680 nm — mélyvörös —, mert az oldott szerves anyag a rövid hullámhosszakat nyeli el a legerősebben. Tanninos vízben a piros a győztes szín, ami épp az ellenkezője a szokásos tanácsnak.

Ahhoz számít, hogy a hal egyáltalán észreveszi-e a csalit, ami szűkebb állítás, mint amit a tanácsok többsége sugall. Ez az oldal a csali és a mögötte lévő víz kontrasztját számolja ki, valamint azt a távolságot, ahol ez a kontraszt a faj észlelési küszöbe fölé emelkedik. Azt nem tudja megmondani, rákap-e a hal: az viselkedés, és semmilyen optikai modell nem jósolja meg.

Attól függ, merről néz a hal, és épp ezért mond ellent önmagának a népszerű tanács. Oldalról vagy fentről nézve a fényerő nyer, és a chartreuse vagy a fehér üt el. A felszín felé nézve viszont semmi nem lehet világosabb az égnél, tehát csak a sötét sziluett ad kontrasztot — ezért „mindig fog” a fekete és a kék is a zavaros vízben. Mindkét tábornak igaza van, csak más geometriában.

A legtöbbjük két színt lát ott, ahol te hármat. Az itteni 54 fajból 19 esetében van közvetlen színképi mérés a csapokról; a pisztrángnak, a lazacnak és a pontynak négy csaptípusa van, köztük egy ultraibolyára érzékeny, a cápáknak pedig egy, és színvakok. Mindegyik másképp rangsorolja ugyanazt a csalisdobozt.

Tiszta óceánvízben nagyjából 470 nm, tanninnal színezett tóban pedig nagyjából 680 nm — az egyikben kékeszöld, a másikban mélyvörös, és ez a víz saját elnyeléséből számolódik, nem táblázatból van leolvasva. Egyetlen válasz nincs, és az a táblázat, amelyik egyet ad, olyan vizet ír le, amelyet meg sem nevezett.